kikezdés
kikezdés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) (ritka) A kikezd (1, 2) igével kifejezett cselekvés, eljárás, magatartás; az a cselekvés, hogy vmit kikezdenek. Vki tekintélyének a kikezdése. || a. (bizalmas) Vkivel, vmivel való kikezdés: a) a vele való vita, összetűzés. Mi értelme, haszna volt a rendőrrel való kikezdésnek? b) Kacérkodás, szerelmi kezdeményezés. A fiúkkal, lányokkal való kikezdés.
2. (ritka) <Írásban, nyomdászatban> az a ma már ritka eljárás, hogy a szöveg vmely új sorát, szakaszát az előző sor(ok)nál kijjebb kezdik. Kikezdéssel írjuk a következő részt. || a. (ritka) Írott v. nyomtatott szövegnek egy olyan szakasza, amelynek első sora az előzőknél kijjebb kezdődik. Két kikezdést elolvasott a lapról. b) (ritka, régies) Bekezdés (1).
