kiküldetés
kiküldetés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hivatalos)
Az a tény, hogy vkit hivatalos minőségben kiküldenek (4) vhová, vminek; vmely hatóságtól egy alkalomszerű hivatalos feladat (pl. vizsgálat, ellenőrzés, tanácskozás, képviselet) végzésére kapott megbízatás. Hivatalos kiküldetés. Kiküldetésének eleget tett. Kiküldetést kapott külföldre. Ahelyett, hogy hatodnapra készültem volna el a kiküldetéssel, már negyednapra útban voltam hazafelé. (Jókai Mór) || a. Annak a személynek az állapota, helyzete, aki ilyen megbízatást kapott, ill. teljesít. Kiküldetésben van (vhol). || b. Az ilyen megbízatás teljesítésének lefolyása, az így eltöltött idő. Egész kiküldetése alatt.
kiküldetési.
