kilakoltat
kilakoltat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. <Bérlőt> lakásából, ill. bérleményéből hatósági úton kényszerrel eltávolít, a bérlemény kiürítésére kényszerít. A háziúr kíméletlenül kilakoltatta a szegény munkáscsaládot. Azzal fenyegette, hogy kilakoltatja, ha nem fizet. Próbálja kitelepíteni a két-háromholdas bérletekből a kis nyomorult családokat … Ki az ég alá. Embertelenség most a tél közeledtével csendőrökkel kilakoltatni őket, mikor még fuvarjuk sincs, hogy beköltözhessenek a városba. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Hatósági úton vmely helység elhagyására kényszerít vkit. Kilakoltatták a fővárosból.
kilakoltatható; kilakoltató; kilakoltatott.
