kilódul
kilódul tárgyatlan ige (bizalmas)
1. Vki gyorsan kitakarodik, eliszkol vmely kint levő helyre. Egyszerre csak kilódult a szobából. Lódulj ki innen! || a. (ritka, tréfás) Kirándul vhonnan, ill. vhová. Kilódul egyszer Debrecenből … | Csokonai Vitéz Mihály. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) <Taszítás, lökés következtében> vmi hirtelen kimozdul egyensúlyi, nyugalmi helyzetéből. A földrengés pillanatában kilódult helyéről a csillár.
kilódulás; kilóduló; kilódult.
