kilövell
kilövell ige (irodalmi nyelvben)
1. tárgyas <Tüzet, égő v. izzó anyagot v. folyadékot> nagyobb mennyiségben, hirtelen lökéssel kitaszít magából. Lángot lövell ki. Az ágyú tüzet lövell ki torkából. A fecskendő vastag vízsugarat lövellt ki. || a. tárgyas <Hirtelen feltűnő fényt> nagy erővel, rendsz. csóva alakban kisugároz. A felkelő nap … egy felhőhasadék alól kilövellé sugarát. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan <Tűz, égő v. izzó anyag v. folyadék> nagy tömegben, hirtelen előtör vhonnan. Az átvágott érből vastag sugárban lövellt ki a vér. A kék lángok lassanként veresre váltak, s a palota ablakain kezdtek kilövellni. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan <Hirtelen feltűnő fény> nagy erővel, rendsz. csóva alakban sugárzik ki. Az első hajnalsugár kilövell a havasok mögül. (Jókai Mór)
kilövellés; kilövellő; kilövellt.
