kimászik
kimászik tárgyatlan ige
1. Vmely szempontból bent levő helyről kint levő helyre mászik. Kimászik az ablakon; kimászik a partra. A padlás ablakán keresztül kimászott a tetőre. || a. <Vmely mélyebben fekvő és körülhatároltnak tekintett helyről> mászva kijut. Kimászik az ágy alól, az árokból, a gödörből, a lyukból. A szegény kis ürge | … aztán csak kimászott. | … A lyuk száján nyakon csipték. (Petőfi Sándor) Egy öreg róka mászott ki egy lyukból s óvatosan szétnézvén, száját a patakba mártotta. (Mikszáth Kálmán) || b. (bizalmas) Vki kimászik az ágyból: kelletlenül, vonakodva, lassan felkel. || c. <Olyan helyről, ahol vmi akadályozza a mozgást> üggyel-bajjal kijut. Kimászik a hínárból: (átvitt értelemben is) nagy nehezen kijut vmely kellemetlen helyzetből, bajból. Kimászik a sárból. Engem is cibált, lökdösött a sors: kimásztam minden hínárból. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Bajból, kellemetlen helyzetből> üggyel-bajjal kijut, kimenekül. Kimászik az adósságokból, a bajból. Desperátus helyzet volt biz ez! S teljes lehetetlenségnek látszott kimászni belőle. (Mikszáth Kálmán) Minden bút ki lehet heverni, minden bajból ki lehet mászni, evickélni. (Gárdonyi Géza)
kimászás; kimászó; kimászott.
