kimenetel
kimenetel [ë-e-e] főnév -t, -e, [e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Vmely tettnek, cselekvésnek, ügynek v. döntést kívánó események sorozatának végső eredménye. Jó, halálos, kedvező, szerencsés, szerencsétlen kimenetel; a forradalom, a háború, a hadicsel, a harc, a párbaj kimenetele. A mérkőzés kimenetele sokáig bizonytalan volt. Rövid időn megtudja Angliából, | Mi lett ez ügynek kimenetele. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Valójában, a dolgok mélyén a csinosságuk … fontos szerepet játszott ez erkölcsi affér kimenetelében. (Hunyady Sándor)
2. (népies, régies) Kimenet (1). || a. (elavult) Kimenet (2).
3. (ritka, régies) Halál, kimúlás, vég. Énellenem többet vétett ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére. (Jókai Mór)
kimenetelű.
