kimerít
kimerít tárgyas ige
1. <Folyadékból egy részt edénnyel> kiemel; kimer (a). Kimerít egy vödör vizet a kútból. A … vederből valahányszor egy serleggel kimerített, annyit ismét visszatöltöttek bele. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Anyagi javakat, pénzt, lehetőséget, anyagi v. szellemi eszközöket> teljesen felhasznál. Kimeríti az erőforrásokat, a tartalékokat. Minden lehető forrásmunkát kimerített. A nyomdai hitelem … teljesen ki volt merítve. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Témát> úgy megtárgyal, hogy nem lehet róla semmi többet mondani. Ezt a tárgykört még korántsem merítettük ki. E néhány idézetben ki van merítve mindaz, amit Tasso honára, nemzetére vonatkozólag mond. (Arany János) A két férfi keveset beszélt, a napi témákat már kimerítették. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, hivatalos, választékos) Vmi kimerít vmit: vmely tény, cselekedet pontosan megfelel a rá vonatkozó fogalmi jegyeknek. Kimeríti vminek a ® tényálladékát. Eljárása kimeríti a csalás fogalmát. A valónak ily utánzása még nem meríti ki a költészet fogalmát: ez több annál. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) <Munka, erőfeszítés> olyan nagymértékben kifáraszt vkit, vmit, hogy munkáját már alig bírja tovább folytatni. A sorállás egészen kimerítette.
kimerítés; kimerített; kimerítget; kimeríthető; kimeríttet.
