kiművel
kiművel tárgyas ige, (régies) kimível
Erkölcsben, tudásban, ízlésben megnemesít, kifinomít, magasabb rendűvé tesz. Kiművelték a nép legjobbjait. Az iskola és az élet kiművelte az egyszerű falusi parasztfiút. || a. Kiművel vmit: vkinek vmely képességét, tehetségét a lehető legnagyobb mértékben kifejleszti. Kiművelték a fiú hallását. Maga is azon volt, hogy kiművelje ízlését. Az iskola jól kiműveli a gyermek eszét. Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme: Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve. (Arany János)
kiművelés; kiműveletlen; kiművelhetetlen; kiművelhető; kiművelő; kiművelődik; kiműveltet.
