kirukkol
kirukkol tárgyatlan ige (bizalmas)
1. (elavult) <Katona(ság)> kivonul (a gyakorlótérre v. más helyre). Holnap hajnalban kirukkolunk! Az öreg honvédekkel együtt rukkolt ki október hatodikán a temetőbe. (Krúdy Gyula)
2. Vmivel kirukkol: <töprengés, habozás után> vmivel hirtelen, váratlanul előhozakodik; előrukkol. Na, ne félj, rukkolj ki vele bátran! Hát csak rukkolj ki vele, hogy mi jó hozott ide. (Jókai Mór) Hát öcsém, – rukkolt ki – száz szónak is egy a vége. (Móricz Zsigmond)
kirukkolás; kirukkoló; kirukkolt; kirukkoltat.
