kitörő
kitörő melléknév és főnév
I. melléknév -n, -en [e]
1. Olyan, aki, ami kitör (I. 1–2) vmit. Az ablakot kitörő labda; a ceruza hegyét kitörő diák.
2. Magának erőszakosan utat törő, harcolva kirontó <személy, csoport>. Az ellenség gyűrűjéből kitörő lovasság.
3. Hirtelen működni kezdő <tűzhányó>. Kitörő vulkán.
4. (átvitt értelemben) Nagy erővel, hirtelen jelentkező. Kitörő düh, betegség; kitörő örömmel fogad vkit. Láttam kelni serény lován Honnomnak szomorú halmain a nemest … Arcán bú lebegett és kitörő boszú. (Vörösmarty Mihály) Irén … kitörő zokogással Mosolygó keblére borul. (Csiky Gergely) Kitörő bőbeszédűséggel hadarta: – Jön. Itt lesz ma. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) Vmely feszültség nyomán (nagy erővel) hirtelen kezdődő, fellépő, kirobbanó. Kitörő elkeseredés, felkelés, forradalom, háború.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki szorongatott helyzetéből kitör. A kitörőket heves tűz fogadta.
2. (átvitt értelemben) Kitörőben van v. (ritka, irodalmi nyelvben) áll: közel van ahhoz, hogy kitörjön (II. 3–5). Kitörőben van a forradalom, a háború, a nevetés, a zivatar. Az egész társaságnál … kitörőben állt a nevetés. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kitörőfélben.
