kivont
kivont melléknév
Általában olyan, amit kivontak. A forgalomból kivont bélyegek, könyvek; a harcból, az ország területéről kivont csapatok; a fűszerekből kivont olaj; a kivont szám. || a. Szűk. ért. hüvelyéből, tokjából kirántott, kihúzott <vágó, szúró fegyver>. Kivont karddal áll őrt. Kivont tőrét támadója mellébe szúrta. Ekkor a vén Miklós leugrik lováról És kivont fegyverrel az olaszhoz járul. (Arany János) Mentek elől fogoly gyanánt is kivont karddal. (Mikszáth Kálmán) A hont | kivont szablyával óvta ellenem. (József Attila)
