kloaka
kloaka főnév -kát, -kája (régies írva: cloaca is)
1. (régies, választékos) Szennyviz(ek)et levezető föld alatti, fedett csatorna. Olyan pénzt nyert el, amit valaki … a párisi kloakák bérletéből kapart elő. (Jókai Mór)
2. (állattan) Némely állat végbelének utolsó szakasza, amelybe a húgyvezeték, ill. a kiválasztó és az ivarszervek vezetéke nyílik. Kloakája van a madaraknak, a csúszómászóknak és a kétéltűeknek.
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Erkölcsi fertő. Az a környezet, amelybe a tapasztalatlan fiatalember került, valóságos kloaka volt.
Szóösszetétel(ek): kloakabűz; kloakatisztító.
