ködös
ködös melléknév melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <hely>, ahol v. amely felett (éppen v. rendsz. gyakran) köd van, ül. Ködös ország, táj, vidék. Mikor látom meg a ködös tavat? | Oh! vajmikor látom … Szerelmesem kis csónakát? (Arany János–Moore-fordítás)
2. Olyan <idő, időszak>, amikor éppen köd van, v. amikor gyakori a köd. Ködös délután, hajnal, reggel; ködös november, ősz. Egész ősszel ködös volt az idő. A hold oly tisztán világíta, mint ködös időben a nap. (Kazinczy Ferenc) Messze, messze, messze, Hova a madár megy Hűvös, ködös ősszel, Messze tengerparton Áll a szent sír. (Petőfi Sándor) Egy … szomorú, ködös nap Sándorkához vitt az első utam. (Kaffka Margit) Vörös függöny mögött a ködös éjben Dagadt szemekkel a pohárba néznek. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, választékos) Bizonytalan, határozatlan, nem világos <szellemi megnyilatkozás v. költői műben ábrázolt alak>. Ködös elképzelés, elmélet, fogalom, gondolat, képzet. Ködös általánosságokat mondott. A Karthausi alakjai … ködös típusok s nem egyének. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) Mámortól v. más ok miatt kábult, bódult <fej>. A lumpolás után ködös fejjel ébredt. A friss tiszta lég jólesik a bortól ködös főnek. (Jókai Mór) Szabad – morogta … ködös fejjel. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, választékos) Még nem tisztázódott, zavaros, bizonytalan <érzelmi állapot, megnyilatkozás>. Ködös érzelmek, vágyak.
5. (átvitt értelemben) Olyan <szem, tekintet>, amelynek biztonságát, éles látási képességét vmi elhomályosítja; fátyolos. Kis arca elsápadt, a szeme ködösen fénylett, mint a vízbe esett csillag. (Móra Ferenc) A csalódás, a mindenben való kétkedés ködössé tette e szem ragyogását. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Bizonytalanságot, zavarodottságot kifejező, tétova <arc>. Ott állott ködös arccal rémletes tekintetet vetve az ajtóra. (Mikszáth Kálmán)
ködösség.
