kófic
kófic főnév -ot, -a
1. (tréfás, rosszalló) Haszontalan, hitvány, semmiházi ember. Nem virítok számotokra, Árva finnyás kóficok! | Kiknek gyönge, kényes, romlott Gyomra mingyárt háborog. (Petőfi Sándor) Ha nem tágultok innen, Tepertővé sütlek össze a fáklyámmal, kóficok! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (ritka, rosszalló, gúnyos) Haszontalanság, semmiség, dibdáb dolog, zagyvalék. Szinét se láttam hónak, szánnak: A tele is kófic ennek a taljánnak! (Arany János)
3. (népies, régies) Vízben főtt pépes kása.
4. (rosszalló, gúnyos) Hamarjában kotyvasztott, rossz ízű leves. „Hát aztán csizmástól menjek bele ebbe a … kóficba, vagy úgy leffeljem [= lefetyeljem] fel a nyelvemmel, mint a kutya?” (Jókai Mór)
kóficság.
