kölcsönös
kölcsönös melléknév -en [e]
1. Két v. több személy v. csoport egymás közötti viszonyában mindegyik részéről megnyilvánuló, valamennyi félre egyformán érvényes, fennálló. Kölcsönös bizalom; kölcsönös segítség, szerelem. Szivem forrón ver az édes örömhöz S kölcsönös érzéshez. (Vörösmarty Mihály) Kölcsönös panaszban nem sok idő mult el. (Arany János) Kölcsönös fájdalom és sértődés származna [abból], ha később szakítanák meg [a barátságot]. (Kaffka Margit) || a. (filozófia) A természet és a társadalom jelenségeinek, tárgyainak dialektikus összefüggésén alapuló. Kölcsönös összefüggés. Az állatok és a növények kölcsönös összefüggésben vannak külső létfeltételeikkel. Az emberi társadalomban az élet valamennyi oldala között szoros, kölcsönös összefüggés és kölcsönös meghatározottság áll fenn.
2. <Személyek, csoportok, államok egymás közötti viszonyában:> valamennyi félre egyformán kötelező. Kölcsönös kötelezettség; barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási ¬ egyezmény v. szerződés; (jogtudomány) kölcsönös végrendelet: házastársak között v.
3. (nyelvtudomány) Kölcsönös névmás: olyan személyekre, állatokra, cselekvőként felfogott dologra utaló n., akik, ill. amelyek közül mindegyiknek cselekvése hat a másik(é)ra (pl. a magyarban: egymás).
