koma
koma főnév komát, komája (főként birtokos személyraggal)
1. (népies) A keresztapa <a gyermek szüleihez való kapcsolatában>, ill. a keresztapa és a gyermek apja <egymáshoz való viszonyukban; gyak. megszólításként>. Sógor-koma alapon ¬. Hogy van kedves komám? Néhol egész sereg ismerőst meghívnak komának. A komák ajándékot hoztak a keresztelőre. A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál Bizalmas beszédben szomszéddal s komával. (Petőfi Sándor) Ki komája, ki sógora, ki kereszttestvére Mihálynak. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Jó barát, pajtás, cimbora <társához való viszonyában; birtokos személyraggal megszólításként is>. Iskolás korunkban jó komák voltunk. No, komám, ez nehéz munka volt! „Igyék, komám!” és isznak mindnyájan, mint a csap. (Garay János) Esze komám, ideje már | Rákócziért menni. (Ady Endre) || a. (népies) Legény- v. leánypajtás. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Lekicsinylő, leereszkedő v. tréfás megszólításként v. megnevezésként.> Kis koma: <gyermekhez, fiatalemberhez intézett tréfás v. kedveskedő megnevezés.> Gyere ide, kis komám! Hallottuk? Egy, kettő, kis koma! (Tolnai Lajos) || c. (átvitt értelemben, tréfás) <Főként népmesékben némely állat kedélyes megnevezése.> Róka koma; tücsök koma. Egy öreg róka mászott ki a lyukból, s óvatosan szétnézvén, száját a patakba mártotta. Valami jót uzsonnálhatott a koma. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. komacsésze; komapár; komapénz; komaszilke; komatál; 2. keresztkoma.
