kongó
kongó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. (hangutánzó) Olyan, ami kong (1, 2). Bánatosan kongó hang; a megütött hordó kongó hangja. Egy lépcsőház tátongott, … kongó, szürke, visszhangos boltozattal. (Kosztolányi Dezső) || a. (építészet, régies) Kongó tégla: magas hőfokon égetett t., amely vizet alig szív fel, és jól állja a fagyot.
2. Olyan, ami kong az ürességtől, teljesen v. majdnem üres. Kongó hordó, nézőtér. Este haza a kongó udvaron A társtalan lovag, a bú üget. (Tóth Árpád) Ismeritek a bérházak magányát? | Kongó szobák sötétes odvait? (Juhász Gyula) Szorongó érzésem, ahogy a kongó folyosókat járjuk, tisztára a bűnösé, aki visszatér a tett színhelyére. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben, választékos) Tartalmatlan, üresen csengő. Kongó frázisok, hangoskodás, szólamok.
II. főnév -t, -ja (népies, történettudomány) Rákóczi Ferenc rendeletére rézből vert pénz. Elővett a zsebéből egy csomó rettenetes heterogén pénztömeget, melyben össze-vissza voltak keverve ezüstkrajcárok, váltó krajcárok, … kétgarasosok kongóban és más afféle érmek. (Jókai Mór) Odavetett az asztalra egynehány réz kongót. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (történettudomány) Ilyen fajtájú <pénz(nem), pénzdarab>, ilyenben számított <érték>. Kongó forint. Az összes kiadás … egy rénes forint és negyvenkét … krajcár kongó pénzben. (Jókai Mór)
