konkrétum
konkrétum főnév -ot, -a
(tudományos) Tapasztalatilag adott v. igazolható egyes dolog, tény. Az értekezésben konkrétumok helyett inkább csak feltevéseket találunk. || a. (választékos) A valóságnak megfelelő, kézzelfogható tény. A dologról semmi konkrétumot nem tud. || b. (választékos) Pontosan meghatározott dologra vonatkozó, nem pedig általános jellegű állítás. Bírálatában nem volt semmi konkrétum.
