konty
konty főnév -ot, -a
1. Befont v. összecsavart, a fej hátulján v. a fejtetőn csomóban feltűzött női hajzat. Leesett a kontya; kontyba köti a haját; ® felteszik a kontyot a fejére; feltűzi a kontyát. Hej, Vargáné káposztát főz, | Kontya alá ütött a gőz. (népköltés) Ifjúkori emlékek motoszkáltak a gondolataiban, amikor Vilma hegyesre csavart barna kontyát nézte. (Krúdy Gyula) Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük. (József Attila) || a. (népies, régies) Konty alá kerül: férjhez megy. || b. (tréfás) Konty alá való: nők által szívesen fogyasztott édes <szeszes ital>. Tokajit hoztunk …, az asszonyfélének konty alá való badacsonyi ürmöst. (Jókai Mór) Meg akarta őket kínálni a konty alá való tündér-italból. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) <Némely madár fején> bóbita. A cinege kontya.
3. (népies) Nádból készült kunyhó, kül. pásztorkunyhó tetejének kúp alakban összefogott és szénából v. gizgazból sodort kötéllel körülcsavart csúcsa. Néhol egy-egy elhagyott kunyhó is terpeszkedik a bozótban, aminek kontyát félrecsapta a zivatar. (Jókai Mór)
4. (építészet) A nyeregtetőnek az épület elején v. végén levő, ferde háromszöghöz hasonló része.
Szólás(ok): (régies) félreáll a kontya: <nő> be van csípve.
Szóösszetétel(ek): kontydivat; kontyviselet.
kontyocska.
