konyha
konyha főnév ..hát, ..hája
1. <Épületben, lakásban> az a helyiség, amelyben főzni szoktak. Füstös konyha; ® nyári konyha; tiszta, világos konyha; fát hord a konyhába v. konyhára. A háziasszony a konyhában dolgozik. Mihelyt a konyhába a fejét bedugta, Főbe verte egymást fazékkal a kukta. (Csokonai Vitéz Mihály) Holmi kis vásárnál népesebb a konyha. (Arany János) Ott ültem konyhánk sarkában, néztem a tűzhelyen gőzölgő lábasokat. (Gelléri Andor Endre) Konyhánk már homállyal teli. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmennyit hajt v. hoz a konyhára: hasznot hajt, bevételt jelent vki, vmi számára. A sok különmunka szépen hozott neki a konyhára.
2. (átvitt értelemben) Étkeztető intézmény. Gyári konyha. Az üzemi konyhán ebédel.
3. (katonaság) Tábori konyha: <táborozó csapatok élelmezésére szolgáló,> könnyen szállítható főzőberendezés és -felszerelés.
4. (átvitt értelemben) A főzés módja, az elkészített ételek minősége. Diétás, francia, magyar, sovány, szegény, vegetáriánus, zsíros konyha; jó konyha van náluk: jól főznek; jó konyhát tart, vezet; vmilyen konyhát ® visz. A Nemzeti Körben … [Jókaiéknak] ízletes konyha állott rendelkezésükre. (Mikszáth Kálmán)
5. (tájszó, régies) Tűzhely, amelyen főznek, kül. a pitvar hátsó részének közepén álló, asztal magasságú nyitott tűzhely. A pitvarba meg ott vót a konyha. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. konyhaablak; konyhaasztal; konyhaberendezés; konyhadézsa; konyhaeszköz; konyhafelvonó; konyhafőnöknő; konyhagép; konyhahasználat; konyhahulladék; konyhakötény; konyhakredenc; konyhalegény; konyhamester; konyhaszagú; konyhaszemélyzet; konyhaszolgáló; konyhazsámoly; 2. boszorkánykonyha; lacikonyha; lakókonyha; mosókonyha; mozgókonyha; népkonyha; teakonyha; vegykonyha.
konyhai.
