könyörög
könyörög ige -tem [e], ..rgött, -jön; -ni v. (költői) ..rgeni [e]
1. tárgyatlan Buzgón és alázatosan adja elő kérését; esdekel, rimánkodik. Könyörög vkihez vmiért; (régies) azon könyörög, hogy …; összetett kezekkel könyörög. A húgomasszonyt … kifosztották …, csak azon könyörgött, hogy a jegygyűrűjét ne húzzák le az ujjáról. (Jókai Mór) Útközben … cigányokkal … találkoztunk … Nagyon könyörögtek már messziről, hogy vegyük fel őket. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan Könyörög vkinek: kérve kér vkit. Könyörögtem neki, hogy maradjon még egy kicsit. Nem könyöröghetek órák hosszat egy ilyen haszontalan kölyöknek. (Nagy Lajos) || b. tárgyatlan Könyörgök v. könyörgöm*: <társalgás, kérés közben, modorosan henye szóként:> kérem. Úgy van, könyörgöm. Olvastam, könyörgöm, a könyvet. Óh könyörgöm. Én nem állok ezen úrral semmi összeköttetésben. (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. tárgyatlan (népies, irodalmi nyelvben) Imádkozik (1). Szűz Mária, könyörögj érettünk! Könyörögj, néném, hogy meg ne fagyjak már tavaszig. (Mikes Kelemen) Könyörögne, nem tud, Nem tud imádkozni. (Arany János) Meddő anyánk könyörög gyerekért. (József Attila)
3. tárgyas (ritka, költői) Esdekelve kér vmit. Társaid eljönnek munkát könyörögni maholnap! (József Attila)
Igekötős igék: elkönyörög; felkönyörög; kikönyörög; összekönyörög; visszakönyörög.
könyörgő; könyörögtet.
