körte
körte [e] főnév körtét, körtéje [e]
1. Száránál elkeskenyedő v. megnyúlt, hosszúkás alakú, édes, leves, néha kövecses húsú gyümölcs; a körtefa termése. ® Kövecses körte; nyári, téli körte; aszalt körte. Csábítólag kandikált a Körte rám. (Petőfi Sándor) Langy körte és dicső | őszibarack pompáz a törpe fákon. (Babits Mihály) || a. (bizalmas) Ebből készült pálinka. Kérek egy fél deci körtét!
2. Körtefa. A kerítés mellé körtét ültetett.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Villanykörte. De gyengén világít ez a körte! Az asztal felett égett a nagy csillár, de annak csak egy körtéje, az alsó. (Móricz Zsigmond) Ringó félhomály van, | a körtében alszik az áram. (Radnóti Miklós)
4. (átvitt értelemben, ritka) Általában a körtére emlékeztető alakú fogantyú v. nehezék. Csengetett az asztal fölött lógó kis körtén a következő ételért. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, népies, bizalmas) Vasból készült hosszúkás v. gömbölyded nehezék az egyenlőtlen karú mérleg egyensúlyban tartására. Föltesz [a mázsára] egy kilót, nem is egy kilót, hanem egy mázsás körtét, melléje meg az aprajából is holmi rezeket. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, hajózás, bizalmas) Fakolonc, melynél fogva a hajót kikötő kötél zsinegét kidobják a partra. Most nincs más mód, mint a körtét kell kihajítani vékony zsinegen, s ezen által majd kihúzzák a vastag kötelet. (Tömörkény István) || c. (átvitt értelemben, vasútügy) A vasúti váltó karjának végén levő súlyos korong, amelyet a váltókezelő átemel, mikor a sínt átváltja.
Szóösszetétel(ek): 1. körteág; körtebefőtt; körtebor; körtedarázs; körtefoglalat; körteízű; körtekapcsoló; körteképű; körtelikőr; körtepálinka; 2. birskörte; császárkörte; vadkörte; vajkörte; villanykörte.
