kóstoló
kóstoló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki kóstol, ízlel. A levest kóstoló háziasszony; a bort kóstoló vendég.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki főleg foglalkozása folytán, gyakran v. rendszeresen kóstol vmit. A kóstolók sem tudták eldönteni, melyik a legjobb bor.
2. Kisebb mennyiségű étel, ritk. ital, amelyet vmely nagyobb sütés-főzés (disznótor) alkalmából a vendégségen részt nem vevő személy(ek)nek kedveskedésből küldenek. Kóstolót küldött a komáknak hurkából, kolbászból. || a. (átvitt értelemben, tréfás) Vmely cselekmény, esemény, mű, amely más hasonló, de jelentőségében nagyobb cselekmény, esemény, mű előzményének v. kisebb részletének tekinthető. Jó kóstoló ez az ókori színművészetből. Hogy az agyoncsapásból előre is kóstolót adjon neki, megverte irgalmatlanul. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): borkóstoló; földkóstoló.
