kötelez
kötelez [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas <Vmely végrehajtandó cselekvésre> jogi erővel kényszerít vkit, vkinek törvényes következmények terhe alatt kötelességévé tesz vmit. Kötelezi a kártevőt a kár megtérítésére. A minisztérium kötelezte az illetékes szerveket, hogy az ügyben járjanak el. A bíróság a pervesztest a perköltség megtérítésére kötelezte. || a. Kötelezi magát vmire: minden körülmények között megvalósítandó ígéretet tesz vmire, törvényes következmények terhe alatt vállalja, hogy megtesz, teljesít vmit. Kötelezte magát, hogy az adósságot egy hónapon belül megfizeti. Erre nem kötelezhetem magam. Néhány vagon kékróka szállítására kötelezte magát. (Kuncz Aladár)
2. Vki, vmi kötelez vkit vmire: vkinek erkölcsi kötelességévé tesz vmit; azt a tudatot oltja vkibe, kelti fel vkiben, hogy erkölcsileg kénytelen vmit (meg)tenni, vkinek vmivel adózni. Hálára kötelez vkit. Az eredmények elismerésre köteleznek bennünket. Ez az intézkedés arra kötelez bennünket, hogy még jobban dolgozzunk. Súlyosbító körülménynek tudható be az, hogy tanárjukat támadták meg, kivel szemben hálára volnának kötelezve. (Kosztolányi Dezső) || a. Kötelezi magát vmire: erkölcsi kötelességének jelent ki, ünnepélyesen megfogad vmit. Kötelezzük magunkat egy évig nem írni sehova, mint egyedül saját közlönyünkbe. (Jókai Mór)
3. tárgyas Vmi köt (II. 5) vkit; érvényes vkire, ill. érvényesíthető vkivel szemben. A szerződés mindkét felet kötelezi. Amit öntudat nélkül aláírt, az nem kötelezi őt. Amely törvény minket … kötelez, [őket] … is kötelezi. (Arany János) Törvényeik egyaránt kötelezik a legnagyobbat, mint a legkisebbet. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan Kötelez (vmire): <dolog> vmely jogi v. erkölcsi kötelességgel jár. A telefonon való puszta érdeklődés nem kötelez semmire. A munkára jelentkezés szolgálattételre kötelez. || a. (tárgy és más vonzat nélkül) Vmi kötelez: vmely tény, körülmény erkölcsi kötelességgé tesz vmit (pl. jó munkát, helytállást, megfelelő viselkedést, életszínvonalat stb.). Az előlegezett bizalom, a hírnév, az ígéret, a kimondott szó kötelez. A magas állás, a rang kötelez.
Igekötős igék: elkötelez; lekötelez.
kötelezés; kötelezett; kötelezhető.
