közelharc
közelharc főnév
1. (katonaság) A harcnak a kézigránátdobás távolságában kezdődő szakasza, mely a test test elleni, egyéni küzdelemben, a kézitusában folytatódik. Közelharcban visszaszorították az ellenséget. Közelharcra került sor. || a. Elkeseredett, ember ember elleni küzdelem. A tüntető munkások közelharcban megfutamították a felfegyverzett csendőrosztagokat. || b. (átvitt értelemben) Ádáz közelharcot kell itt vívni a természettel. Szélviharok sivalkodnak. (Kosztolányi Dezső) || c. (bizalmas, tréfás) Tettlegességig v. birkózásig, dulakodásig fajuló csetepaté, kavarodás. A veszekedők között közelharc alakult ki. A lányok csokrát közelharcban zsákmányul ejtették a fiúk.
2. (sport) <Labdajátékokban> két v. több játékosnak test test elleni kemény, de sportszerű küzdelme a labda megszerzéséért. Sérülése miatt kerülte a közelharcot. || a. Belharc (1).
