közelít
közelít [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (ritka) -ni
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Közeledik (1–3). Egy asszonyság belép, meghajtja magát, közelít. (Kazinczy Ferenc) Pályám vége közelít. (Berzsenyi Dániel) Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, | már születőben az ország. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben, költői) Közel kerül vmihez, hasonlóvá válik hozzá. Piroska! leányom kis árva leánya! … Baljóslatu névvel jöttél te világra! | Oh, le ne szálljon rád még jobban is átka Hogy sorsod azéhoz közelítsen gyászban, | Kit képzetem alkot a Rozgonyi házban! (Arany János)
2. tárgyas (választékos) Vmit, vkit lassan közel visz, közel tart vkihez, vmihez, anélkül, hogy egészen odaérne. Kezét a lánghoz közelíti.
3. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Mozgásában közel jut vmihez, megközelít (1) vmit. És füves Alpárnak haddal közelíti határát. (Vörösmarty Mihály) Ott van a sas, fenn-röptében Közelíti a napot. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elközelít; hozzáközelít; megközelít; odaközelít.
közelített; közelítő.
