közellét
közellét főnév (rendsz. személyragos alakban) (választékos)
1. Az a tény, helyzet, hogy vki, vmi az ismert v. szóban forgó helyhez v. személyhez közel van. A közellét eloszlatja a varázst. Nem bírom a közellétét. Nagy a drágaság a főváros közelléte miatt. (Arany János) [Az albíró] nem értette, honnan van az, hogy ennyire érzéki gondolatokkal tölti meg őt ennek az asszonynak a közelléte. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek a közellétében: ha v. minthogy vki, vmi közel van. Mestere közellétében mindig zavart volt.
2. A szóban forgó esemény közeli bekövetkezése, közeledése. Sok embernek agyát a halál közelléte lázba hozza. (Jókai Mór)
