közelség
közelség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal)
1. Általában a közel(i) határozószóval, ill. melléknévvel kifejezett helybeli viszony, helyzet; vkinek, vminek közeli volta; közellét (1). A ház közelsége a főútvonalhoz. Kihasználtuk a folyó közelségét, és mindennap fürödtünk. Ezt a falut a hegyekhez való közelsége miatt szeretem. [A házak] szorosan egymáshoz húzódtak, mintha … vigasztalást keresnének egymás közelségében. (Jókai Mór) || a. (csillagászat) Két égitest közötti legkisebb távolság. A Földnek a Marshoz való közelsége néha eléri az 54 millió kilométert.
2. Vmely eseménynek közeli (2) bekövetkezése, időben közeli volta, csekély időbeli távolsága a múltban v. a jövőben. A két tragikus esemény közelsége. Házasságuk megkötése elérhető közelségbe került.
3. (átvitt értelemben, választékos) Bensőséges, bizalmas, közeli (3) viszony. Az évek során meghitt közelségbe kerültek. A két fiatalnak lelke a néhány órai közelségben több rokonságot lelt, mint amennyinek elérésére évek szükségeltetnének. (Vas Gereben)
4. (átvitt értelemben) Két v. több dolog, fogalom közeli (3) kapcsolata, viszonya, hasonló, rokon volta, jellege; fogalmi rokonság. A két elmélet, feltevés közelsége meglepő. Feltűnő a versek hangulati közelsége.
közelségi.
