közlekedő
közlekedő [e-ë] melléknév
1. (hivatalos) Olyan, aki, ami közlekedik (1), jár (II. 1a). Gyalogosan közlekedő utas; sűrűn közlekedő vonatok. A szabálytalanul közlekedő gyalogjárókat megbüntették. || a. A közlekedés lebonyolítására való. Közlekedő eszköz.
2. (fizika) Közlekedő edény(ek): két v. több, rendsz. különböző alakú és űrtartalmú, egymással alul összeköttetésben levő cső, edény, tartály, amelyben folyadék van. A közlekedő edények törvénye.
