közlékenység
közlékenység [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A közlékeny melléknévvel kifejezett tulajdonság, vkinek közlékeny volta; beszédes természet. Balázs már unni kezdte ezt a rendkívüli közlékenységet, de nem volt mód a szökésre. (Ambrus Zoltán) Dömmel kapitány … szokott közlékenységével elmondta mindenkinek, hogy neki nem tetszik ez a sápadt arcú … ember. (Krúdy Gyula)
