kuksol
kuksol tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas)
1. Összegubbaszkodva meghúzódik vhol; (félelmében) összekuporodva egy helyben ül. A sarokban kuksol. A bombázáskor a pincében kuksolt. [A lányka] a díván mögé bújt. Ott kuksolt szegényke reszketve, dobogó szívvel, sápadtan. (Mikszáth Kálmán) Mint egy ijedt egér kuksoltam az édesapám ölében. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Otthonából> nem mozdul ki; magába zárkózva, gyak. rettegve <otthonában, lakásában> tartózkodik. Egész nap a szobájában kuksol. Szeretne társaságba járni, csak nem mondja. Miattad kuksol folyton itthon. (Kosztolányi Dezső)
kuksolás; kuksoló.
