kukucs
kukucs mondatszó (gyermeknyelv)
<Annak kifejezésére, hogy a gyermeket, kül. ha elbújt v. elbújni igyekszik, vmilyen (rejtek)helyről látjuk, nézzük, v. arra hívjuk fel, hogy nézzen ránk; kb. a. m.:> itt vagyok és látlak; (ritka) ide nézz, itt vagyok. A magyar gyermek már az első gagyogásnál saját szavakat használ … „kukucs” a hamiskodó kacsintása. (Jókai Mór) Persze hogy nekem is át kellett kukucskálnom [a lyukas jegyen]. – Kukucs, Gyuszi. (Benedek Elek)
