kulacs
kulacs főnév -ot, -a
1. Fémből, fából, ritk. cserépféléből készült, néha bőrrel, posztóval bevont, kerekded v. tojásdad, lapos, szűk nyakú italtartó és ivóedény; rendsz. útra, kirándulásra, mezei munkára visznek benne italfélét. ® Csikóbőrös kulacs; sallangos kulacs; a katonák kulacsa; oldalán lóg a kulacs; ® vándorol a kulacs. Iszik a kulacsból. Útas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyugodni egy jámbort, Kedves életepárjával, Csikóbőrös kulacsával! (Csokonai Vitéz Mihály) Édes apám pedig A kulacsot kapja, S kitekeri nyakát, Hogy lelkét kiadja. (Lévay József) Apa vitte a fehércsíkos gyapjútakarót és a kulacsot. (Kosztolányi Dezső)
2. Ennek tartalma, a benne levő ital. Kiszáradt a kulacs: elfogyott belőle az ital. Kiitta a kulacsot. Váltig ellenkeznék benne a hű szolga, Ha nyergén kulacsa ki nem száradt volna. (Arany János) [Csokonai.] Vitézem, oh te nem voltál a zordság Vitéze, vén diák csak, kálvinista, Ki kósza farsang víg kulaccsát itta. (Tóth Árpád)
3. jelzői használat(ban) <Italból> annyi, amennyi egy kulacsba belefér. Két kulacs bort megivott. Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! | Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): kulacsdugó; kulacsszáj; kulacsszíj.
kulacsos.
