különáll
különáll [n-á] tárgyatlan ige
1. <Több egymáshoz tartozó, vmilyen egységet alkotó dolog> egymással nem érintkezik szorosan, hanem könnyen elválasztható v. elválik; kisebb-nagyobb távolság van köztük. [A pap] szakálla a melléig ért, és … minden szála különállt. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka) Különáll (vmitől): <intézmény, szerv vmely másikkal v. több egymással> nem alkot egységet, nincs szoros kapcsolatban. Ha a két intézet egymástól teljesen független, egymástól különáll is, azért még együttműködhet.
2. <Több személy> más-más helyre áll. Várakozás közben a fiúk kor szerint különálltak.
