különcködik
különcködik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
Különc módjára viselkedik. Mindenben különcködik; felfogásában, ruházkodásában, szokásaiban különcködik. [A nyelvmester] tipikus alak volt: mintája … a kontinensre vetődött s itt különcködni szerető angolnak. (Arany László) || a. (rosszalló) Másképpen cselekszik, viselkedik, másféle igényekkel lép fel, mint a közösség többi tagja. Megbeszélték, hogy hajnalban utaznak, de ő most is különcködött. Mindenki belenyugodott a döntésbe, csak ő különcködött.
különcködő.
