kurtít
kurtít ige -ott, -son; -ani (népies)
1. tárgyas Vmivel kurtábbá tesz; rövidít. Hajat kurtít; a szoknyát féltenyérnyivel kurtítja; kurtítja a ló farkát. [A tankönyvet] kurtítom, bővítem, szóval pótlom, ahogy lehet. (Gyulai Pál) || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Kurtít vmin (vmennyit): megkurtít vmit (vmennyivel). A cikken kurtítani kell valamit.
2. tárgyas (bizalmas) Kevesbít, csorbít (2), csökkent. Nem engedte kurtítani jogait.
Igekötős igék: elkurtít; lekurtít; megkurtít; visszakurtít.
kurtítás; kurtítható; kurtító; kurtított.
