kussol
kussol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (bizalmas, rosszalló) <Ember> megszégyenülve, megfélemlítve, meglapulva hallgat. Kussolt ám, amikor fejére olvasták tetteit! [A tőkés világban, ahol a pénz az úr] pénzes tökfilkók bízvást megírhatják ostoba véleményüket, a tisztességesek, … az alkotók … rabszolgák, kegyelemkenyéren tengődnek, kussolni kénytelenek. (Kosztolányi Dezső)
2. <Kutya> meglapul v. összehúzódva fekszik.
3. (ritka) Kuss!-t kiált. Szavaimra dühösen kussolt.
kussolás; kussolgat; kussoló; kussoltat.
