küszködés
küszködés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: küzködés is)
Általában a küszködik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi küszködik vkivel, vmivel; viaskodás, harc; bajlódás, vesződés. Az akadályokkal, bajokkal, betegséggel, gondokkal, a hullámokkal, nehézségekkel, a nehéz feladattal, a sok gyerekkel, a viharral való küszködés. Sok küszködés után sikerült partra jutnia. Hosszas küszködés után végre legyűrte ellenfelét. Nagy küszködéssel boldogult csak az iskolában. Haza tartok én, hogy végre valahára Sok küzködés után legyünk egymás párja. (Petőfi Sándor) Sok vidám csínyjét, nagy küzködését Sorra beszéli, kacagva vigan. (Kaffka Margit) || a. Olyan állapot, helyzet, életkörülmény, amelyben sokat kell vkinek küszködnie. Élete csupa küszködés. Kimerítette a küszködés. Belefáradt a küszködésbe.
küszködéses.
