kvietál
kvietál [ë] ige -t, -jon (régies)
1. tárgyatlan <Közalkalmazott, főleg katonatiszt> nyugalomba, nyugdíjba megy. A vitéz hadfi őrmesteri ranggal kvietált. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (ritka) Hivataláról, rangjáról lemond. Fiatalon kvietált.
2. tárgyas Nyugalomba küld, nyugdíjaz. Kártyaadósságai miatt kvietálták.
kvietálás; kvietáló; kvietált.
