ládd
ládd mondatszó (népies)
<Csak tegező beszédben, a megszólított személy érzékelésére, tapasztalatára, belátására hivatkozó szóként:> te is látod, hallod, tapasztalod, hogy …; te is láthatod, hallhatod, tapasztalhatod, beláthatod, hogy …; íme, lám. Kár volt, ládd, szólni. Ne haragudj azért, ládd, én sem haragudtam, mikor velem tréfált. Ládd, bán: királyod a kezedbe adta | egész hatalmát. (Katona József) Jer hát, puha gyolcsom – ládd mily nagy örömre Tartottalak eddig. (Arany János)
