lakosztály
lakosztály [k-o] főnév
<Főleg kastélyban, nagyobb szállóban> több, szépen berendezett helyiségből álló épületrész, amely rendsz. vmely előkelő személy v. család (és személyzete) lakásául szolgál. Fényűző lakosztály. A követ háromszobás lakosztályt nyittatott magának. A főapát … az ebédlő melletti túlsó lakosztályban szállásolt. (Jókai Mór) A hajó zsúfolva van, szeretnék a kétszobás lakosztályt olyan anyák számára berendezni, akik gyerekekkel utaznak. (Hunyady Sándor) || a. (régies) Több helyiségből álló lakás (2), vmely háznak egy része. Egy előszoba, melyben inasa lakik, egy dolgozószoba és egy hálókamra képezik lakosztályát. (Jókai Mór) Végy szállást nálunk, van éppen egy neked való csinos lakosztályunk külön kijárattal. (Tolnai Lajos)
lakosztályú.
