lakozik [1]
lakozik [1] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. (régies, választékos) Vhol állandóan lakik (1, 2), tartózkodik. Erdőkben, cserékben vadak kik lakoztok, | Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok! (Balassi Bálint) Fenn lakozva a magas Budában | Leltek engem Mátyás udvarában. (Vörösmarty Mihály) Jónás … lakozék három nap, három éjjel | a cet hasában. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely érzés, belső tulajdonság, ritk. vki mint eszménykép, ill. vmilyen emlék> van, rejlik vkiben, vmiben. Nem lehet tudni, kiben mi lakozik. Szívében csak szeretet lakozik. A szívemben nem lakozott soha senki rajta kívül. (Jókai Mór) Egy bálrendező s egy bohóc lakozott benne. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: ellakozik.
lakozó.
