lankadó
lankadó melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, aki, ami lankad, vesz(í)t az erejéből. Lankadó buzgalom, figyelem; lankadó vándor; lankadó virágok. Tennap ilyen tájban evett utójára, Meg alig is bírta már lankadó lába. (Petőfi Sándor)
II. (ritka) Az a személy, aki lankad. Ételt ki ád az éhnek, és italt A lankadónak, bú és szomj miatt? (Vörösmarty Mihály)
