lankadt
lankadt melléknév -an, -abb (választékos)
1. <A testi erőnek vmely okból bekövetkezett csökkenése miatt> kimerült, kifáradt <ember, állat, ill. vmelyik testrésze>. Lankadt harcosok, úszók, versenyfutók; karja, lába lankadt. A madár lankadt szárnnyal repült. Lehajtá lankadt fejét, és elaludt. (Mikszáth Kálmán) Margit … reggel volt lankadt. Sehogysem akaródzott fölkelnie. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyenre jellemző, rá valló, tőle származó. Lankadt mozdulat, tekintet.
2. Olyan <növény>, amely a tápláló nedvek hiánya v. a forróság következtében lekonyult, lekókadt. Lankadt virág. Botja … Fekete szárát körülfonták Aszú venyigék s lankadt rózsák. (Tóth Árpád)
3. Nagyságban, intenzitásban csökkent <szellemi erő, ill. vmely tevékenység, tulajdonság>. Lankadt buzgóság, figyelem, szorgalom. A mulatság folyt, de már lankadtan. (Mikszáth Kálmán)
