lat
lat főnév -ot, -ja (csak egyes számban)
1. (régies) Régi súlymérték, a font harmincketted része. 1,75 dkg. Lattal v. latra mér: (átvitt értelemben is) nagyon takarékosan, fukarul bánik vmivel. Sajnálom, hogy nem segíthetek, de kimondom, hogy lattal sem mérhetek ki számukra gabonát. (Jókai Mór)
2. (régies) jelzői használat(ban) Ekkora súlyú. Öt lat fekete bors. Három lat keserűsót kavargattam el egy pohár vízben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban.> Latba v. latra vet vmit: fontolóra vesz, mérlegel; sokat nyom a latban, súlyosan v. nagy súllyal esik a latba: vminek a kimenetelére v. megítélésére nézve nagy jelentősége van. Minden tekintélyemet latba kellett vetni, hogy a pesti detektívfőnök szabadon eressze. (Krúdy Gyula) Anna az asztalt szedte. Most még inkább figyelték, latra vetve minden mozdulatát. (Kosztolányi Dezső)
4. (elavult) <Az ezüstművességben> az ezüst finomságának mértéke.
latnyi.
