lateiner
lateiner [latejnër v. latejner v. latájner] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas, elavulóban)
1. Egyetemet végzett, általában szabad foglalkozású értelmiségi pályán működő, rendsz. latinos műveltségű ember. Nem szeretek én körmölni. Arra keress magadnak … valami ügyes lateinert, aki majd lapot is szerkeszt. (Mikszáth Kálmán) Nem szerette … a latájnert, a katonatisztet – szóval sokat nem szeretett. (Kuncz Aladár)
2. jelzői használat(ban) Ilyen személlyel kapcsolatos, rá jellemző. Lateiner foglalkozás, pálya. Az asszony hozza a pénzt. (Ez a felfogás van a lateiner világban) (Mikszáth Kálmán)
lateineres.
