látókör
látókör főnév
1. (irodalmi nyelvben) Látóhatár (1). || a. (ritka) Az a terület, amely vkinek a szeme előtt közel van. Látókörébe téved vmi; vkinek a látókörébe esik.
2. (átvitt értelemben, választékos) Az a kör, az a határ (4), ameddig vkinek a tudása, érdeklődése, tevékenysége terjed; látóhatár (3). Látóköre tágul, szélesedik. Szűk a látóköre. Sehol egy henye részlet, sehol egy fölösleges sor. Minden mondat bővíti látókörünket. (Ambrus Zoltán)
látóköri; látókörű.
