latorkodik
latorkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (régies) Lator (II. 2) módra viselkedik. Hol a keresztény ördögök tanyáin Latorkodál, hogy annyi küldözés Után csak most, ily későn érkezel? (Vörösmarty Mihály)
2. (népies, régies, rosszalló) <Férfi> nők, kül. szajhák után futkos, velük enyeleg, szerelmeskedik; kurafi módjára viselkedik. Az a Károly, az maga is csak egy himpellér, egy senki! Csak latorkodik, ha itthon van. (Kaffka Margit)
latorkodás; latorkodó.
