látta
látta főnév, személyragos (rendsz. csak -n és -ra ragos alakban, egy vele birtokviszonyban levő szóval együtt) láttom, láttod, láttunk, láttotok, láttuk v. láttok
Általában látás.
1. (választékos) Vkinek, vminek a láttán: akkor, amikor s azért, mert a szóban forgó személyt, dolgot látja. Mért kellett téged Omárnak | Látnia, s láttodon a hő szívnek lángba borulni? (Vörösmarty Mihály) Krénfy úr el volt ragadtatva ennyi munka láttán. (Jókai Mór)
2. Vkinek, (vminek) a láttára: a) (ritka) úgy, hogy a szóban forgó személy, csoport látja, (láthatja). [A szellem] soká időzött? … – Az én láttomra, nem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A hajítógépek kövei e mozgó tornyokra voltak … irányozva. Némelyiket megtalálta [= eltalálta] a … gránitdarab …, másikat meggyújtá a repülő szurokkoszorú …, s az ott égett el a seregek láttára. (Jókai Mór); b) vkinek (a) szeme láttára: úgy, hogy saját szemével látja. Szemem láttára lopta el a pénzt. A tanár szeme láttára regényt olvas az órán. Tedd az öved mellé Két szemem láttára… (népköltés) De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva… Megcsókolta – ugy segéljen! – szemeim láttára. (Arany János); c) vkinek, vminek láttán. Barátjának láttára megörült. Láttunkra az ellenség megfutamodott. Állt ugyan egynehány híve Csórinak ott…: De azok, a pártos ellenség láttára, Levegőbe tűntek. (Arany János) Láttomra összeszedték magukat. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): madárlátta.
